... avagy megint padban...
Verseket írunk, énekeket tanulunk, sétálgatunk behunyt szemmel, erdőben szemlélődünk, rajzolgatunk, színezgetünk, mindezt oktatás keretében, egész jól hangzik, nem? Három nap tömény waldorf-szemlélet Solymáron, három évig, havonta egyszer. Én első alkalommal ottalvással fűszereztem mindezt, ami nagyon hasonlított egy jófajta tájfutóversenyhez, azaz dehogy hasolított, mert ott este nem csipketea került volna az asztalra, á dehogy. De mégis, a közös alvás, a tusolóra várás, mind diákkori emlékek, és tényleg, diákok vagyunk újból, és élvezem. Aztán a végén még óvónő válik belőlünk. Vagy nem, majd elválik.
Zöld szörny zajt kelt:
Földgömb cseng-zeng.
Tölgy hölgy zsong-bong,
Lent völgy rejt lomb.
KD-KA
Hát ezt tényleg ti írtátok? Zseniális! Em
VálaszTörlésÉn is azt akartam írni, hogy ha esetleg nem válik belőletek W-óvónő, lehettek akár költők is! Puszi, B.
VálaszTörlésköszönjük, köszönjük, még pár hónap, és kész a verseskönyvünk...
VálaszTörlésez valami kínai versforma, még egyet írtunk közösen.
VálaszTörlésCSATA
Kard peng, comb ont.
Lant lent, domb bong.
Halk varr, talp-csont,
Part pang. Bang volt.