Különjárat a Vadasparkba, és még

Tegnap cipőt vettünk Budakeszin, és ha már ilyen közel voltunk, elmentünk a Vadasparkba is. Remek döntésnek bizonyult, mert rajtunk kívül még négy család tartotta az időt alkalmasnak Vadaspark-látogatásra. Mindez jó alapot biztosított arra, hogy békésen sétálgassunk a délutáni napfürdőben, az állatok is lustán-lassan poroszkáltak, és erdőszag volt kivéve, ha állatszag. Ami egy állatkertben igencsak bocsánatos. És ha már így nekilendültünk az autós kirándulásoknak, ma délután a Kopaszi-gáton tettünk látogatást, méghozzá egy eddig nem ismert részét megismerve. Kiváló bicajos terep, és némi élelemmel felszerelkezve jó pár órányi lehetőség van benne. És bár a Duna közelsége adja a hangulatot, a mi hangulatunk is pont emiatt volt feszültebb néha. Persze váltottunk azért pár szót Emesével és Noémivel, akikkel a kihelyezett helyzetértékelőt tartottunk. Az értékelés eredménye, hogy szófogadásban van még hova fejlődni, valamint a labdajátékokban is. Amúgy meg tökéletesek.

És ha már írkálok, dokumentálgatok, és képet feltölteni meg nem tudok, akkor írok az új oviról, ahova a nagyok szeptember óta járnak. Búcsút vettünk az első budaörsi ovitól, most egy német nemzetiségi oviba járnak, külön csoportba, kedves óvónénikhez, kicsit messzebb van, de most Budaörs új részét ismerjük meg alaposabban. Olyannyira németes az ovi, hogy a gutttttenmorgent már Bundás is alkalmazza alkalomszerűen. Egy témát két hétig építgetnek, egy hetet magyarul, aztán németül mondókáznak, énekelnek. Juli talán könnyebben illeszkedett be a csoportba, Dömének kicsit nehezebb a dolga, mert egy összeszokott csapatba került, bár már van futkározótársa. Magamon is érzem, hogy míg Juli csoportjában már jó pár anyukával vagyok beszélőviszonyban, Dömééknék standard brigádok várnak a gyerekekre, így nehéz felvenni a beszélgetés szálait. Azért roppantul igyekszem.

Az egészségügyi mérlegünk remek, bár egy hetet már eltöltöttünk itthon köhögéssel, lényegében csak Döme volt beteg, Juli csak szolidaritást vállalt. De inkább rápihenés volt, mint betegség, állatkertezéssel, térüléssel-fordulással.

Az utóbbi idők legnagyobb szabású akciója az őrségi kirándulás volt, ahonnan hatalmas szerelemmel tértünk haza. Őrség-szerelemmel, amiről be kell valljam, hallottam már ezt-azt, de csak legyintettem, hogy piha. Hát beleestünk nyakig, én még most is csak nézegetem a képeket, babusgatom, mind az ötszázat. Hát ezzel el is megy a nemlézető gépidőm. Majd egyszer. Biztos.