Így mialatt a család nagyobbik része Alsóörsön ügyködött a hajó szárazföldre tétele kapcsán, mi keresztül-kasul bejártuk a város, időnként ünnepelve-tortázva Dömével.
Pénteken kezdődött, lézer-lövöldözős játékkal. Hát, mit mondjak, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, főleg, mikor az eredményeket látva kiderült, hogy egész tehetséges a Schinkovits-Kiss család bújkálós-lövöldözésben. De azért tegnap este, mikor Döme véresre karmolta Julit, már egészen másfajta érzéssel töltött el a sikerélmény.
Szombaton zsúr volt (ismét), aztán Namizás. Az utóbbi időben többször őszinte csodálattal kérdezte Nami, "Te, Mimikém, neked három gyereked van?!", párszor ugyanis voltunk Naminál Bundással, ekkor mondta Nami azt, hogy ő a nagyokra már nem nagyon emlékszik. Arra meg már egyáltalán nem, hogy volt olyan idő, mikor keddenként összegyűltünk nála. Hát elmentünk Dömével. Naminál még a kövek között is virág nő, és ez jellemzi is őt, meg az őt körülvevő világot. Sajnos feledékeny már, ami bármennyire is szomorú, néhány egész vidám pillanatot is eredményez.
Nami után Dunára keltünk Dömével, és a Kopaszi-gátat leszámítva bejártuk a budapesti Dunát, végül a Római fürdőn kerültünk partra, ahol én még életemben sem jártam, és ahonnan meglehetősen kalandos busszal-HÉVvel hazatérni. Azért megérte, még nem láttam naplementét a Dunán.
Vasárnapra egy rakás programot végigböngésztem, és maradtam a legegyszerűbbnél, megnéztük a Jégkorszak4-et, ami nekem nagyon tetszett, de Dömének még mindig sok a moziélmény, főleg, ha sokD-ben érkezik. Ezért délután fejkiszellőztető bicajtúrát indítványoztam, és hát, hogy finoman fogalmazzak, félig-meddig volt csak sikeres, mert bár Döme bebarangolta Budaörsöt szó nélkül, a feje nem szellőzött ki teljes mértékben.
Így aztán ma reggel közölte, hogy mostanában ne szervezzek programot neki, mert elfáradt a hétvégén. Hát, én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése