Bundás utolsó képe jól összefoglalja véleményét a vitorlázásról, és erről a véleményéről a néhány sósrúd és keksz erejéig tért csak le, egyébiránt a magyar tenger neki inkább börtön, mint végtelen tér. Mondjuk a mentőmellény szorításában lehet, hogy én is ezt gondolnám, de akinek olyanfajta elképzelései vannak víz vonatkozásában, az jó esetben is karmantyúval felszerelkezve közelítheti meg a partokat öt méteres körzetben. Tegnap például azt a viccet eszelte, ki, hogy egyik lábát a 16 fokos víz felett tartja "készenlétbe", míg én kenyérgalacsint tűzök a pecabotjára.
Ennek ellenére remek szerepelünk az alsóörsi szezonnyitón, bár volt némi elbátortalanodás, na nem az én részemről, mikor vasárnap este a csapatok nagy része visszavonult Budapestre. Nem is akkor, mikor a közvetlen rokonok autója kigördült, akiknek még egy puszit is nehezen tudtak a rettentő tennivaló mellett szakajtani, hanem mikor a szomszédból is távoztak a gyerekek. Na, akkor realizálódott az apai-nagyszülői hiány is, és az este nagy részében erről szóltak a panaszok.
Másnapra mindezeket elfújták, és visszatért minden az alsóörsi kerékvágásba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése