Szeretem a csendes reggeleket a suliban, mikor háromnegyed nyolc után még álmos és kihalt minden, csak az illat van benn, meg néhány gyerek. Ilyenkor jó megérkezni. Jó látni az odafordulást, jó látni a csimpaszkodást, és jó lenne látni azt, hogy Juli is felszabadultan indul útjára. Most még az ajtóban megtorpan (odáig libeg és derűs), ott viszont hirtelen ezer kérdése és gondolata támad, amit meg kell kérdezni Dorcitól (nekem), aki a rajta lógó gyerekek számától függően tud odafigyelni. Még lesi az órát, hogy mikor érkezem.
Mondjuk én is lesem az órát, hogy mikor mehetek érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése