Nem lennék őszinte, ha az mondanám, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtam ma reggel fél nyolckor Dömét, Annát és Samut (meg az őket körülvevő csapatot), akik mind a pöttyös palacsinta elkészítésének mikéntjét akarták kézzelfoghatóvá tenni. Sőt. Eleinte rémülettel figyeltem a folyamatokat, amihez én adtam az alapanyagot, helyszínt és konyhát, de rémületem vaklármának bizonyult, a kezdeti villongások (értsd Bundi az asztalon áll és dirigál pár centire a palacsintatésztás edénytől) elsimultak, és végül békés palacsintareggeli alakult, mérhetetlen számú gyerek részvételével. A recepten kicsit dolgoztunk még, került bele olaj és citromhéj, egyébként alább olvasható. Mindenkinek melegen ajánlom. De talán egyszerűbb, ha nem öten kavarják egyszerre.
Később kincskeresésbe fogtunk. Ez inkább a tervezési folyamatában volt sikeres. Később összeomlott, ezen még dolgozni kell. Persze a kincs meglett, de egyáltalán nem mindegy, ki találja meg, hol, melyiket. És persze az sem árt, ha nem ebéd előtt kerül meg a ropi-csoki kombó kincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése