Oviról

Döme legjobb barátja az oviban Bence ( fenti képen jobbra mellette), de mindenkivel tud játszani, bohóckodni. Ez is a "baj" vele, mert rendszerint őrült rohamokat rendeznek a zömében kisebb gyerekekkel, Döme ugyanis remekül le tud ereszkedni hozzájuk, és olyankor értelmes szó nem hangzik el egy jó darabig (pontosabban az óvó néni fegyelmezéséig, ami viszont másféleképpen nem feltétlenül értelmes). Bencével máshogy játszanak, az udvaron főleg a lányok különböző módon történő elkapása a játék, bent meg a tervezgetés-könyvnézegetés-építkezés-idétlenkedés van körforgásban.
Döme nem sokat mesél az oviról, ha kérdezem, megmondja, mi volt az ebéd, vagy ha sérülése van, elmeséli hogy szerezte. Az egyetlen dolog, amit szinte mindig megemlít, hogy nem szereti az egyik óvó nénit, mert az sem szereti őt. Ezzel az óvó nénivel én jóban vagyok, rengetegszer beszéltem már a gyerekekről vele, bár az utóbbi időben neki is elmondtam, hogy Döme sokat panaszkodik rá. Ez az óvó néni nem nagyon foglalkozik a gyerekekkel, elmélete szerint nem kell agyonfoglalkoztatni a gyerekeket, ami tetszene is, de szeret fegyelmezni, ami leginkább kiabálás, szídás. A másik óvónéni általában délutános, gyerekei vannak, időnként betegek.
Délelőtt általában az első van a gyerekekkel, és mivel a vegyes csoport nem teszi lehetővé, illetve ő nem teszi kötelezővé, nincs nagycsoportos foglalkozás, iskolára felkészítés. Aminek bármilyen kedvesen és gyengéden is, de benne kellene lennie a nagycsoportosok életében. Döméék hetente egyszer, vagy kétszer húsz percre elmennek a fejlesztőpedagógushoz játszani, ennyi. Nem tanulnak verseket, mondókákat, énekeket. Többek között (tényleg nem az első helyen szereplő ok, de ez is fent van a listán) ezért is nem megy Döme iskolába szeptemberben.

Juli nagyon jó gyerek az óvodában, rá soha sincs panasz, viszont nem mindig szeret óvodába járni. Már nem lóg folyamatosan Dömén, vannak lánybarátnői, akikkel játszik. Neki legtöbbször a szomszéd csoport kisfiúira van panasza, akiktől fél. Persze az is a játék része az udvaron (mert általában akkor találkoznak), hogy bibibi, a másik csoport béna, mi jobbak vagyunk, de elég sokszor előfordul a falhoz lökés, verekedés, óvónői beavatkozás nélkül.
Az egyébként érdekes, hogy a lányok és a fiúk közötti kommunikációt Juli biztosítja, lévén mindkét oldalon érdekelve van, ez mondjuk kifejezetten előny neki. Én úgy veszem ki a szavaikból, hogy bár az udvaron két csoport van egyszerre, ők inkább a saját lányos-fiús csatáikat vívják, időnkénti csoportszintű atrocitásokkal. Juli nem rajong az óvodáért, az óvó nénikért, és tart az "első" óvónénitől. A lányok néha kizárják, ilyenkor jó, hogy van neki B verziója a másik oldalon. De azért nem lehet jó érzés.

Így állunk gyerekoldalon.