Fenn is meg lenn is

 Mindamellett, hogy megnyitottuk az idei medenceszezont a medence-kompatibilsnak éppen nem nevezhető gyerekeimmel áruljuk a lakásunkat. És mint ilyen minden reggel búcsúzom tőle, minden este boldogan bújok bele egy sóhajjal, hogy még egy nappal több. Na nem mintha holnap ki kellene költözünk, mondom, áruljuk.
És persze elkövetjük a hibát, hogy beleszerelmesedünk eladó lakásokba, amik aztán gyorsan elkelnek az orrunk elől, minthogy nem vagyunk megfelelő pozícióba, míg megvan a lakásunk. Amitől viszont nehezen válok, jól megvagyunk mi ott. Főleg, hogy időnként kiszélesedik a tér, mint most majd két hétig, a budaörsi ág ugyanis nyaral. Az új lakás pedig megint elúszott, pedig már egy kicsit ott ébredtem reggelente.
Lehet, hogy a lakás is érzi, hogy nehéz megválni tőle, ezért nem válik meg tőlünk?