Mivel hozzánk reggel érkezett a Jézuska, délutánra mérséklődött az érdeklődés a katonai vár iránt, és egyre több kérdés fogalmazódott meg az egyéb helyekre érkező Jézuskával kapcsolatosan. Utoljára gyerekkoromban róttuk az utcákat Szenteste délutánján, leskelődtünk melegsárga-ablakok előtt. Most újra útra keltünk. Én leskelődtem, a gyerekek izgatottan tervezték, hogy mit fognak és mit nem fognak csinálni Budaörsön. Döme a délelőtt a semmiből felbukkanó késvágórobotjáról (?) ábrándozott, én meg igyekeztem olyan irányba terelni, amivel a nyilvánvaló csalódást elkerüljük. Juli szaloncukrokról ábrándozott, és tudtam, hogy bár voltak letiltások a mai napi mennyiséggel kapcsolatban, messze van még a megtelt tábla.
Budaörsön beigli illat várt minket, és Döme tervei ellenére elénekeltük, hogy Mennyből az angyalt. Elmerültünk a gyerekek arcában, már persze azokban a pillanatokban, mikor Bundi nem érezte roppant keservesnek az életét, amit kizárólag az anyai öl meghitt közelsége segít enyhíteni. És volt összeülés, és borozgatás, és kibeszélés, és csend, és béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése